Ma van Nagypéntek. Ezen a napon a kereszténység Jézus kereszthalálára emlékezik, arra az áldozatra, ami által hitünk szerint a Megváltás valósággá lett: Jézus Krisztus az emberek iránt való személyes szeretetből az életét adta, hogy reményük legyen az örök életre.

Kialakulásának története

Az első keresztények Jézus halála és sírban pihenése napját (nagypéntek és nagyszombat) liturgia nélküli ünnepként tartották egésznapos szigorú böjtölésben Jézus szavainak szellemében (Mt 9,19). Csak a 4.sz.-ban alakulnak ki nagypéntek különféle istentiszteleti formái eukarisztikus ünneplés nélkül. Jeruzsálemben egyetlen ima- és igeliturgiát tartanak különböző időkben és különféle helyeken a szenvedéstörténet állomásain, beleépítve a szent kereszt előtti hódolat ünneplésével.

A keleti szertatrtások a nyugati világot is erősen befolyásolták. Rómában a 7. sz.-ban a pápa a kereszt-ereklyével mezítláb körmenetben a LAteráni bazilikából a jeruzsálemi szentkeresztről elnevezett templomba vonult, ahol a papság és a nép a kereszt-ereklye előtt hódolt. Ugyanakkor két ószövetségi olvasmányt és Szent János szenvedéstörténetét is olvasták. Az ünnepélyes egyetemes könyörgések zárták le az igeliturgiát.

A kereszt leleplezésének, felmutatásának és hódolatának dramatizált kiépítése a gall rítusú liturgiában történt.

A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig az Úr halálának órájához (délután 3 óra) igazodott. Ez egyben a középkori böjti misék kezdete is volt: a nona imaórája. Amikor azonban később a nona végzését már a délelőtti órákban is engedélyezték, a nagypénteki liturgia is délelőttre került. XII. Pius pápa 1956. évi reformja állította vissza a délutáni ünneplést.

A nagypénteki szertartás

A szertartásnak három fő része van:

1. Igeliturgia olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel
2. Hódolat a szent kereszt előtt (adoratio crucis)
3. Áldozási szertartás

Ezt a hármas tagozódást veszi körül a bevezetés és a befejezés szertartása.

(forrás: Hír TV Online, husvet.osb.hu)